1956 – 1957

Image separator

Az új idők beköszönte – A „Neudörfler Möbelfabrik Karl Markon“ újjáépítése

Visszaemlékezés az 1950-es évekre

Josef Posch a későbbi polgármester és tartományi képviselő így emlékezik az 1950-es évek élénkülő hangulatára: ‘Én még a régi üzemben kezdtem. Akkor még megvolt a szárítókamra, ez volt a legkellemetlenebb a munkahely, mert 70, 75 fokban kellett egymásra rakni a fát, de hát akkoriban csak kevés családnak adódott munkalehetőség a Neudörfli bútorgyárban – én magam ezek közé tartoztam. Ide vettek fel minket, majd egyszer csak megérkezett a mester, és azt mondta, ‘ma öt köll néköm, osztán senki, oszt tizenöt köll’. – Azt hiszem, nincs még egy olyan valaki, aki annyi fokot bejárt a szamárlétrán mint én, az udvarsöpréstől a csiszolón át a préselőig, de voltam személyi sofőr, egy évig bútorszállítót vezettem, voltam rakodómunkás, a vége felé a bécsi fiók vezetője, legvégül pedig a Felügyelőbizottság elnöke.”

Gertraud Gabriel 1970-től az 1990-es évek végéig cégvezető, és Karl Markon “jobb keze”: “1952. december 15-én léptem be a céghez, még a régi gyárban, ez volt a ‚Rawe-Bau‘, irodai segéd lettem – akkoriban így hívták – először hat hétre, ami azután szépen 46 évre és még egy kicsire kerekedett ki. Pályámon gyakorlatilag végig részt vettem a cég fejlődésében; akkoriban egy kis műszaki irodában, a csarnok végén egy kamrában dolgoztam, az igazgatóság pedig elől volt.

Azután jött az áttelepülés és én végigjártam a házban lévő összes osztályt, majd titkárnő lettem, utóbb 1970/71-ben cégvezetőt csinált belőlem, ami igazán szenzációs volt egy nő számára. A feladatköröm együtt nőtt a pozíciómmal.”

Az 1950-es évek közepéig a régi telephelyen improvizáltunk. A szűkös körülmények – időközben 137-re nőtt az üzem létszáma – és a bérleti szerződés feltételei látens problémát jelentettek a cégnek, amit akkoriban a „Neudörfler Möbelfabrik Karl Markon“ néven jegyeztek be a kereskedelmi nyilvántartásba. Neudörfl közössége támogatta az új gyár építését, a Burgenlandi Tartományi Kormány pedig úgy döntött, hogy garanciát vállal egy 4 millió Schillinges hitelért, így ezzel a pénzügyi támogatással a hátunk mögött 1956 szeptembere és 1957 májusa között sikerült a mostani telephelyünkön felépíteni egy modern bútorgyárat.

Az új gyárban már adott volt a nagy méretű ipari sorozatgyártás lehetősége. A következőkben, 1961-ben megépült a 190 fős étkezde és üzemi konyha, ami garantálta a dolgozók rendszeres ellátását (ebéd). 5,- Schilling volt az ebéd, amit minden nap helyben készítettek el. A rendkívül alacsony ár Karl Markon 1990-es években történt kiválásáig változatlan maradt. A megrögzött szociáldemokrata Markon szociális érzékenységét még ma is megemlegertik azok, akik személyesen ismerték őt.

Dieter Posch polgásmester mesél: “A Raimund Theatreben komplett előadásokat vásárolt meg, és az összes dolgozó elment megnézni, mert azt mondta: ‘A munkásnak kultúrára is szüksége van!’ – Amikor még senki sem beszélt az ‘ittas vezetés’ veszélyeiről, ő már akkor is hazavitette dolgozóit a karácsonyi ünnepségről.”

Itt folytatódik: Az 1950-es + 1960-as időszak

Image separator